A sütőzacskó

Tóth Enikő / 2019. augusztus 15.

A sütőzacskó az elmúlt évek talán legjobb újítása a konyhában. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a használatát, és nem csak a praktikus sütési lehetőségek miatt!

A sütőzacskó első és legnagyobb előnye, hogy segítségével akár extra zsiradék nélkül, diétásan tudod elkészíteni az ételeket. Emellett az is fontos, hogy a húsok és a zöldségek a zacskóban a saját levükben párolódnak, az ízek tehát teljes harmóniában keverednek egymással. A különleges párolódási technikának köszönhetően egyúttal elkerülheted, hogy a húsok és a zöldségek kiszáradjanak, miközben az omlósság gyakorlatilag garantált.

Nem utolsó szempont ráadásul, ha a te életed is egy nagy rohanás, hogy a legtöbb sütőzacskós recept után nem, vagy csak alig kell mosogatnod! Ha például a zacskó alján kevered össze a pácot, majd óvatosan összeforgatod benne a húsokat, akkor sem a sütés előtt, sem utána nem kell majd a piszkos edényekkel foglalkoznod. Persze ha ezt a praktikát követed, arra azért ügyelj, hogy ne járja át mindenütt a szósz a sütőzacskó falát! Bár logikusnak tűnhet jó alaposan összerázni az egészet, sülés közben a vékony pácréteg ráéghet a zacskó falára, és így nem lesz túlságosan szívderítő a fogás.

Ha igazán biztosra mennél a fogást illetően, akkor egy nagyméretű tálban forgasd össze a hozzávalókat: zöldségeket, húsokat és persze a fűszereket. Egészen leheletnyi zsiradékot tehetsz az alapanyagokra a könnyebb elegyedés érdekében, de ezt természetesen el is hagyhatod. (A pácolt ételeket néhány órára, vagy akár egy egész éjszakára beteheted a hűtőbe is, így az ízek jobban összeérnek, a végeredmény pedig még finomabb lesz.)

A legtöbb zacskó használati utasítása szerint úgy kell elrendezned az ételeket, hogy azok ne fedjék egymást, hogy minden egyforma intenzitással tudjon megsülni. Persze ennek ellenére néha óhatatlanul is egymásra kerülnek a hozzávalók – ilyenkor viszont arra figyelj, hogy mindig alulra kerüljenek a zöldségek, felülre pedig a húsok (vagyis mindig az az alapanyag legyen a legmagasabban, ami a legtöbb zsírt engedi).

Emellett érdemes a méretekre is ügyelni: ha a hús nehezebben sül meg, akkor a zöldségeket vágd nagyobb darabokra, s ugyanez igaz akkor is, ha a köret alapanyagai különbözőek (értelemszerűen más időtartam szükséges a sárgarépának és a felkarikázott lilahagymának). Ha mégis kétségeid támadnak, akkor süsd külön zacskóban a köretet és külön a húst, így ugyanis még jobban minimalizálhatod a bakik lehetőségét!

Csak arra kell figyelned, hogy mennyi ételt halmozol a zacskódba! A sütőzacskót ugyanis sosem szabad teljesen telepakolni, mindig hagynod kell benne egy kis helyet a távozó gőzöknek. Ugyanakkor az sem szerencsés, ha alig pár falatot raksz bele, miközben a legvégén kötöd meg. Sülés közben a zacskó megduzzad, de ez teljesen normális, nem kell miatta aggódnod, nem fog szétdurranni. Ennek ellenére viszont érdemes néhány lyukat ejtened a tetején hússzúró tűvel.

A sütőzacskót teheted a sütő rácsára is, de ajánlatosabb egy tepsiben elrendezned. Ha véletlenül mégis kilyukadna, kiszakadna, akkor nem a sütő aljából kell kiszedegetned a hozzávalókat, ráadásul így egyenletesebben fognak átsülni az alapanyagok. A legtöbb zacskót 200 fokig sem szabad hevíteni, márpedig a rács hajlamos lehet a túlmelegedésre, úgyhogy a tepsi emiatt is jobb választás.

A zacskó lezárásához a hagyományos csomó is megfelelő, de ha nincs hozzá hely (és nem kaptál záró kupakot), akkor egy zacskóból levágott csíkot, vagy az egyszerű cérnát is használhatsz.

Végül érdemes az ételt kicsit megpirítanod, hiszen nincs is jobb, mint amikor a falatok kívül ropogósak, belül viszont puhák és omlósak. Ehhez csak egy kisebb lyukat kell vágnod a zacskó tetején, majd a szinte teljesen kész ételt 10-15 percig, rendszeresen locsolva pirítanod. Fontos, hogy ne hagyd tovább a sütőben, mert az utolsó pár perc is elég lehet arra, hogy a belső nedvesség elpárologjon.

(bien)